A felhos égen átundokolotek a csillagok. A falu osszes tagja a Szent fa kozelében uldogélt és beszélgetett. A hangulat jo volt. Gyerekek a túz fényében és melegében a felnottek szeme elott játszottak boldogan. Minden tokéletes volt. Szent fa koronái csupaszon nyújtoztak a felhok felé. De hirtelen, mintha csak álom lenne, villámgyorsan a Szent fa teteje lángogba borult. Mindneki megijjet, nem tudták mi tortént. Feláltak, és nézték csodálkozva a Szent fát ahogy lángokba borulva ég. A túz veszélyessen terjeszkedett a tobbi házra is. A falusiak ahogy a tuzet siettek eloltani, az égbol mintha fénix madarak suhognának le kozéjuk szélsebessen. Amikor az emberek kozelébe értek nagy gyorsasággal, észrevették hogy reménytelen minden. Ezek ugyanis túzbol formált hatalmas nagy madarak voltak. Eggyenként kerítették be a pánikolo férfiakat és asszonyokat, akik kezukben tartva gyermekeikkel probáltak megmenekulni a haláltol. Néhányan a saját házukban pusztultak el, ahogy az égo ház rájuk borult. A túzmadarak rászáltak villámgyors sebességukkel az emberekre, és felgyújtották oket. Az egész falu lángokban hevert, és az emberek szerencsétlen kiáltozásuktol zengett. Egy kislány berohant a házába, de perceken belul a ház osszedolt, mert nem bírta ki a lángokat. A vastag, szinte porrá égett gerendák mind a kislányra zuhantak. Perceken belul az egész falu romokban és túzben hevert. A madarak eltúntek, és rengeteg megégett hullát hagytak hátra. Kisgyermekek, asszonyok, férfiak...Mind csontig égve a pusztíto túztol. Mikor bekoszontott a hajnal, a világ elé tárta-e szornyú látványt. Fustjét a hajnali szél messzire vitte, és az elso napsugarak cirolgatták a romokat. Az erdoszéli árnyékban, egy magas démon figyelte a falut. Szeme aranysárgán furkészte a romokat. Tekintete nemtorodom volt. Kilépett az erdo árnyékábol, és lassú léptekkel elindult a romokhoz. Hosszú fehér haja lobogott utánna, mint valami zászlo. Elért a faluhoz és korulnézett. Észrevette, hogy az egyik rom alatt valami mocorog, és igyekszik elomászni. Mikor jobban megfigyelte, észrevetette, hogy egy hét éves fekete hajú kislány igyekszik elobújni. Lassan odament, és levette testérol a vastag fekete gerendát. A lány felált, és leporolta magát. Nagy barna szemeivel ránézett megmentojére. A démon homlokán egy kék félhold tundokolt, és az arca mind két oldalán két piros sáv volt. Egymásra néztek. A démon tekintete még most is olyan érzéketlen volt, de a lányé kérdéses. Érdekessen nézte a démont. Végul a démon az égre nézett, megfordult és elment. A lány nem hagyta ezt annyiban, és utánna szalatt az erdobe. Néhány lépésig kovette, de a démon megált és nyugott hangon így szolt neki: ,,Menj, és keress egy falut ahol élni fogsz.“ Majd tovább indult reményben, hogy a lány nem koveti ot. A kislány melléje szalatt, és megfogva kezét kovette ot. Kedves vigyor volt az arcán. A démon lenézett rája és megkérdezte: ,,Hogy hívnak?“ ,,Rin vagyok! Koszonom hogy segítettél!“ Felnézett a démonra. ,,Sesshoumaru vagyok. Démon. Jegyeszte meg. Rint ez nem rettentette vissza, és boldogan fogta Sesshoumaru kezét. Így túntek el az erdo súrújében...