Reggel van. Pilláim elszakadnak egymástól, mikor a Nap sugarai megcirógatják arcom.Szemeimmel a messzeséget kémlelem. A fa alól ahol megpihentem tökéletesen látszik a természet szépsége. Elidőznék ha még tehetném, de indulnom kell. Vár a vőlegényem, kit nem is ismerek. Felállok s dalolva indulok útnak. Éhes vagyok, így hát a közeli málnásban eszegetek egy kicsit, majdan újból elindulok. Egész nap menetelek. Este látni vélem azt a várat, ahol vár jegyesem. Elszomorodom s gondolkodom, milyen ő. Lefekszem egy fa tövébe, s pilláim átölelik egymás. Majd kinyitom őket. A fa melletti folyónál ücsörgök. Hogyan kerültem ide? Gondolatim menetét megszakítja egy érzéki érintés, miként egy erős férfikéz a vállaimra vándorol. Ránézek. Egy nagyon helyes ifjú. Érzem, hogy arcomat pír festi be. Végignézek rajta...Magas, a haja hosszú s barna, a szemei kéken ragyognak, s mosolyába jobban belepirulok, mint eddíg valakiébe is valaha. Minnél tovább nézem, annál biztosabb vagyok egy dologban: Szerelembe estem. Elbeszélgetünk, s a lemenő Nap csodájánál elcsattan egy csók is. Majd éles fájdalmat érzek a testemen. Riadtan ébredek. Egy ideig még keresem azt a férfit, aki elrabolta a szívem. Aztán ráeszmélek a valóságra: Ez csak egy álom volt. Nem vár rá a vőlegényem a nem messziben, nem csókolt meg a férfi akié a szívem. Egy rabszolga vagyok, s az is maradok. Álom volt csupán... álom volt csupán a csodás szerelem!